Anya

Egy oldal amely arról az érzésről szól, hogy: Úristen, anya vagyok? :)))

Egyszer láttam egy oldalt, ahol ez a Prima filc kapu volt, rajta egy kör és benne egy anya és a lánya. Nekem ez annyira kifejezi azt, hogy az anyaság teljessé teszi az életed, tökéletessé, amilyen egy kör és a kapu pedig azt, hogy új világ nyílik meg előtted. Ez volt az alap, amiből kiindultam. A többi meg így jött :) A komment hosszú és rejtett...szokás szerint...:)

Attól a pillanattól kezdve, hogy tudom létezéseteket, s főleg mióta megszülettetek; anya lettem a szívemben és a lelkemben egyaránt. Az agyam azonban néhány napig még születésetek után is rácsodálkozott erre…

Életetek első 4 hetét a PIC-ben töltöttük… Tiszta, fehér köpeny nélkül tilos volt bemenni és a nővérkék meg is ígérték, hogy az első etetésre lesz saját köpenyem. Fél kettőkor megérkeztem a többi anyukával, mindenki odalépett a fogashoz és levette a köpenyét, már csak egy árválkodott ott „Balogh ikrek mamája” felirattal. Nagyon szomorú lettem, hogy nincs köpenyem, amikor HOPPÁ! beugrott, hogy ez alighanem én leszek…gyorsan felkaptam és szaladtam hozzátok, hogy elmeséljem, hogy bár se Balogh nem vagyok, se mama (nálunk az én édesanyámnak jár ez a cím), a nővérkék mégis így hívnak:)

Pár nappal később (a hivatalos papírok kitöltése közben) már csak egy egészen kicsit méláztam el azon, hogy valaki(k)nek az anyja neve lettem:) Örökre.